Bivalyrezervátum

 A párját ritkító bivalyrezervátumnál sétautak, kilátó és egy szürkemarhagulya is várja a látogatókat a mintegy 30 hektáros, bokros, zsombékos, mocsaras, szigetekkel tűzdelt területen.

A második világháború után a megmaradt kevés számú bivaly Balatonnagyberekben élt szilajtartásban. Az 1950-es években, a technikai fejlődés következtében, egyre kevesebb szükség volt a bivalyokra. A töredék állomány összegyűjtésére a kápolnapusztai Állami Gazdaság kapott megbízást, amely a - mezőgazdasági művelésre alkalmatlan, de a bivalytartásra ideális területen - Zimánypusztán, a Kis-Balatonnál helyezte el az akkor 40-50 darabot számláló bivalycsordát. 1976-ban került a jelenlegi helyére, ami 1997 óta a Balaton-felvidéki Nemzeti Park része.

A bivaly egykor Észak-Afrikától a Fülöp-szigetekig, Közép-Kínától Ceylonig elterjedt állatfaj volt. Gyakran vízibivalynak nevezték, mert előszeretettel tartózkodik mocsarakban. Háziasított fajtája a házi bivaly. Főként nehéz terhek húzására igavonóként használták, de húsát és zsíros tejét is fogyasztották.
A közelmúltban az Alföldről magyar szürkemarha állományt is hoztak a rezervátumba.